Az írás nyomokban szarkazmust tartalmaz
becsült olvasási idő: 1 perc 30 másodperc
Kedvenc ünnepem a Karácsony. Nagyon szeretem, amikor az otthon melege és a meghittség összefonódik a csillogó szemű gyerekek várakozásával.
Ahogy beköszönt a december, úgy terjed a mézeskalács illata az egész házban, és a házi zoknis kávézás elűzi a rövid nappalok nyomasztó érzését is.. legalábbis ennyire emlékszem az előző évek Karácsonyaiból. Aztán, ahogy telnek a napok és egyre közeledik az Ünnep, emlékezetemből beugranak az apróbb részletek is… a mi valóságunkban három kisgyerek mellett a karácsonyi készülődés inkább olyan, mint egy állandóan zajos cirkusz, ahol a fő attrakció az, hogy ki sikoltozik hangosabban.
Az ajándékok kitalálása… hát van rajta még mit csiszolni. Az lenne a legjobb, ha valaki találna egy kristálygömböt, ami megmutatja, mi lesz az ideális ajándék a gyerekeknek. Én pedig az ötös lottó nyerő számaiért cserébe pontosan megmondom előre, melyiken, milyen sorrendben fognak veszekedni. (…)
Aztán ott van az a csodás pillanat, amikor végre sikerül összeállítani a tökéletes mézes krémes lapot, majd kiderül, hogy valamiért ez sem elég jó neki, és túlsült.
Szenteste, amikor éjszakába nyúlóan kijátszották magukat a gyerekek, és aludni indulnánk, a másnapi családi összejövetelre gondolok, és rájövök, hogy kifelejtettük a sógor ajándékát, és az unokatestvérnek rendelt pedig meg sem érkezett.
De mindezek ellenére, mégis van valami varázslat ebben a káoszban. Az a pillanat, amikor végre leülünk a kanapéra és a gyerekek boldogan csomagolják ki az ajándékokat… még ha közben a karácsonyfa alatt tombol is a csata a csomagokért.
Szóval, ha valaki azt kérdezné, mi a titka a karácsonyi készülődésnek három kisgyerekkel, hát, talán az, hogy megtaláljuk a humorát még a legnagyobb káosznak is, és élvezzük a szeretet minden kis pillanatát, még ha közben egy kicsit túlsütöttük is a mézes krémes lapot..